Ajándék
2009 július 23. | Szerző: Shekinah
Mindig nagy öröm tölt el, ha boldog párokat látok. Szerintem az igazi társ megtalálása Isten egyik legnagyobb ajándéka számunkra. Ezért van annyi öröm, boldogság egy esküvöben. Szerintem ott az oltár elött két ember a lelkét teszi egymás kezébe. Kár, hogy az élet oly sok mindenre felkészít minket, csak sokszor épp arra nem, hogyan kell vigyázni erre az igazgyöngyre… Mert ha nem vigyázol rá, akkor elgurul, eltörik…
Oly sok kapcsolatot láttam szétmenni az utóbbi idöben. Aztán a könyvek azzal vigyasztalnak, hogy nem gond, ez a Vízöntö-korszak velejárója… S a legfurcsább az egészben, hogy a legtöbben nem a Szeretet hiánya miatt mentek szét, hanem föleg sértett önérzetük miatt… Mert a hétköznapok megölték azt a kezdeti varázst, amikor a nö még tündér vagy királykisasszony volt, a férfi meg sárkányokkal megküzdö királyfi… Pedig ebböl a kezdeti csodából egy életen át eröt lehet meríteni. Ezért kívánom tiszta szívböl a világ minden ifjú párjának, hogy egész életükben boldogok legyenek, még akkor is, ha ezért a Boldogságért néha meg is kell küzdeni! Mert a sugárzó Boldogság olyan mások számára mint a Napsugár s a boldogság boldogságot vonzz maga után. Talán egyszer sikerül majd a Föld minden emberének boldognak lenni!
Taizé
2009 július 21. | Szerző: Shekinah
Bár nem vagyok Taizés, csak egyszer voltam a budapesti találkozón, ma rábukkantam erre a filmre. Megéri megnézni!
http://www.taize.fr/hu_article8634.html
Alternatív teológia
2009 július 18. | Szerző: Shekinah
A minap, munkaszünetben elbeszélgettem az egyik kolleganömmel. Ö mesélte, hogy alternatív teológia egyetemre jár. Hát ez rögtön fölkeltette az érdeklödesemet. Miért jobb egy ilyen amerikai egyetemre járni, mint hagyományos Teológiára. Aztán az elsö érvvénél majdnem hanyat estem: föleg azért, mert náluk az összes diák hisz Istenben. “-Miért a hagyományos teológián nem?” “-Nem, sokan csak a biztos állásért és a társadalmi megbecsülésért végzik el.”
Hát ez fájt, de magyarázatot is adott sokmindenre. Hogy miért egyre üresebbek a templomok sokfele (most nem Magyarországról beszélek, ott nem tudom milyen a helyzet). Ami nem arról szól, hogy az emberek kevésbé hisznek Istenben. De a templomban sokszor csak üres szavakat hallanak, nincs meg a személyes hit, meggyözödés ereje mögötte…
Erröl egy kis történet jut eszembe:
Egy elkeseredett asszony azzal a kéréssel kereste fel Mahatma Ghandit, hogy mondja meg a fiánk, ne egyen többé cukrot, mert az árt az egészségének. Ghandi rénézett az anyára, majd a gyermekre és azt mondta, jöjjenek vissza két hét múlva. Két hét múlva az anya visszajött a gyermekével, Ghandi belenézett a kisfiú szemébe és azt mondta: “Ne egyél többé cukrot.” Mire az anya megrökönyödve megkérdezte, hogy jól van, de ha csak ennyi volt az egész, akkor miért nem tette azt két héttel ezelött meg. Mire Ghandi csak azt felelte: “Mert akkor még én is ettem cukrot.”
Szeretni – rendületlenül
2009 július 13. | Szerző: Shekinah
Pár hónappal ezelött nem a legharmonikusabb körülmények között távoztam abból a közösségböl, ahol szinte 6 évet laktam. Bizonyos emberkékkel igazán szerettük egymást, de egyesekkel összetüzéseim voltak. Aztán elköltözve onnan, tiszta fejjel, be kellett látnom, hogy ezek egy jó részét én idöztem elö…
Napi imáimba így lassan ök is bekerültek. Nem azért, hogy szeressenek engem, arra a legkevésbé sem gondoltam, hanem inkább azért, hogy legyenek boldogok, hogy legalább nekik sikerüljön megélni azt, amiröl valaha közösen álmodtunk, de nekem nem sikerült…
Aztán a hétvégén ott voltam náluk. Nyári ünnepség volt. S természetesen összefutottam ezzekkel a személyekkel is. S láss csodát, tiszta szeretettel fordultak mind a ketten felém és szemmel láthatóan örültek jelenlétemnek. Az elsö személlyel való találkozásom után nagyon boldog voltam, de a második személlyel való találkozás után szinte megeredtek a könnyeim. Valósággal térdre ereszkedtem hálából az Isten elött. Akkor és ott megértettem, hogy megéri mindig szeretni – rendületlenül, mert ez a szeretet mindig eljut a címzetthez. Átéltem azt, hogy a Szeretet egy olyan varázsszer, amelynek soha senki sem tud ellenállni…
Szeretet
2009 július 8. | Szerző: Shekinah
Egy dolgos nap után jól esik az embernek elmélkedni. Ma épp a szeretet jutott eszembe. Jógaiskolámban évekkel ezelött indított egy barátnöm egy csoportot, amelynek “A szív megnyitása” volt a neve. Találkozásaink elején még elvitatkoztunk arról, hogy mi is az, hogy “Szeretet”, meg hogyan lehet a Szívet “megnyitni”… Akkoriban még egyöntetüen megegyeztünk abban, hogy az a szeretet, ami nem tökéletes, határtalan, vagyis Isteni, az nem Szeretet. Aztán be kellett látnunk, hogy egy aprócska gondba ütköztünk. Ezen definíció alapján ugyanis a Föld lakosságának kb. 99%-a soha nem élte át azt, hogy mi is az, hogy Szeretet. Így aztán szerényebb, emberibb fogalmakkal is meg kellett elégednünk, persze azzal a céllal, hogy valaha – Isten segítségével – mi is átélhetjük a tökéletes Szeretetet, amely határtalan… Amely nem ismer mást, csak Szeretet. S ezzel kapcsolatban egy remek tibeti technika jutott eszembe: az ember leül egy csendes sarokba és megnyitja a Szívét a Szeretet iránt. Nos, ha ez jól müködik és érzi, ahogy a Szeretet valósággal elönti, akkor tágítja a Szeretet körét, eköször saját magát lepi meg Szeretettel, aztán ha ez jól müködik és igazán szeretni tudja saját magát, akkor bevonja Szeretetkörébe egymás után a szeretteit, majd lassan a barátait, az ismeröseit, a munkahelyi kollégáit, majd az ellenségeit, az egész városát, az egész országát, az egész Földet majd az egész világmindenséget… Csodálatos gyakorlat! Megéri kipróbálni! Mert bármilyen furcsán hangzik is, a Szeretetet is lehet “edzeni” és lassan egyre nagyobb lesz a Szívünk és egyre több ember, állat, virág stb. fér belé… S akkor lassan elkezdjük valóban megérteni, megérezni, hogy mit is jelent az, hogy Szeretet.
Visszanyert hit
2009 július 5. | Szerző: Shekinah
Na, nem a sajátomon és még csak nem is barátokén, hanem pincérként. Olyan jó dolog esküvön dolgozni… Mert ott mindenki boldog. Az egész terem tele van életörömmel, boldogsággal és jó kívánságokkal… És a jó hangulat, boldogság meg optimizmus szerencsére “ragályos”…
Mustármag
2009 július 3. | Szerző: Shekinah
Hát ez az, az élet próbái nem kerülik el az embert és biza ilyenkor a mustármag elérhetetlennek tünik, pedig be kár… Szerencsések azok, akik korlátlan hittel születtek. Nekem mindezért meg kell küzdeni, de megéri. Még nem tudok minden jóban hinni, de hiszek abban, hogy egyszer én is majd hegyeket tudok mozgatni… Csak addig még egy kicsit edzenem kell, vagyis a “hit”-izmaimat tornásztatni… hisz végülis minden megvan. Az Univerzumban minden böségben található, de ameddig mi ezt a fejünkkel nem igazán tudjuk elfogadni, addig nem érhetö minden el számunkra. Pedig Isten gyermekeként mindenünk megvan. Csak ezt is el kell hinni/fogadni.
Napi “randi” Istennel
2009 június 19. | Szerző: Shekinah
Volt régebb úgy, hogy lusta voltam vagy fáradt a napi rohangálások után és azt mondtam, hogy bocs Istenem, de ma nincs kedvem, nincs idöm rád, míg egy el nem olvastam Sri Daya Mata “Minden szerencse benned van” c. könyvét. Ö Yogananda tanítványa volt. Azt írta a könyvében, hogy sokan panaszkodtak a mesternek, hogy mindennapi teendöik mellett nincs idejük meditálni vagy Istenhez imádkozni. Erre a mester csak annyit mondott, hogy képzeld el, mi lenne, ha Isten azt mondaná, hogy ma épp nincs ideje velünk foglalkozni, mivel neki az egész universummal törödnie kell. Ha Ö így gondolkozna, akkor mi egész egyszerüen megszünnénk létezni…
Hát azóta nem merem kimondani a számon azt, hogy Istenem, ma épp nincs reád idöm, de nem is merek így gondolkozni. Azóta megtanultam hálát adni azért, hogy abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy naponta társaloghatok vele. És azóta naponta “randim” van Vele, legalább egy óra a napból, amikor senki mással, csak vele vagyok kettesben. És mondhatom, nem cserélném el semmiért ezt az órát.
Kedves Jega,
2009 július 24. | Szerző: Shekinah
köszönöm a hozzászólást. Én sem hiszek egy emberforma mindenható Istenben. Számomra Isten miden, Ö a Szeretet, a Levegö, amit belégzünk, Ö a Napsugár, amelyik ránk ragyok, Ö a mosoly a felebarátunk arcán, Ö a Fü, a Fa és a Virág. Ö a Kutya, amelyik szembe jön velünk az utcán. Ö az egész Univerzum, Ö a Tenger és a Folyó. Ö Te és Ö Én, mert Ö mindnyájunkban benne van. Ö az, ami élteti a világot és ami értelmet ad mindennek. Ö a Kezdet és a Vég. Hiszek abban, hogy mi mindnyájan, vagyis mi mind együtt, az összes ember a földön, az összes növény, az összes állat, az összes csillag meg bolygó, meg tenger és hegy, mi mind együttvéve Isten vagyunk. Vagyis, hogy Isten minden, s mi ennek a mindennek a részei vagyunk…
Oldal ajánlása emailben
X