Szeretet

2009 július 8. | Szerző: Shekinah |

 Egy dolgos nap után jól esik az embernek elmélkedni. Ma épp a szeretet jutott eszembe. Jógaiskolámban évekkel ezelött indított egy barátnöm egy csoportot, amelynek “A szív megnyitása” volt a neve. Találkozásaink elején még elvitatkoztunk arról, hogy mi is az, hogy “Szeretet”, meg hogyan lehet a Szívet “megnyitni”… Akkoriban még egyöntetüen megegyeztünk abban, hogy az a szeretet, ami nem tökéletes, határtalan, vagyis Isteni, az nem Szeretet. Aztán be kellett látnunk, hogy egy aprócska gondba ütköztünk. Ezen definíció alapján ugyanis a Föld lakosságának kb. 99%-a soha nem élte át azt, hogy mi is az, hogy Szeretet. Így aztán szerényebb, emberibb fogalmakkal is meg kellett elégednünk, persze azzal a céllal, hogy valaha – Isten segítségével – mi is átélhetjük a tökéletes Szeretetet, amely határtalan… Amely nem ismer mást, csak Szeretet. S ezzel kapcsolatban egy remek tibeti technika jutott eszembe: az ember leül egy csendes sarokba és megnyitja a Szívét a Szeretet iránt. Nos, ha ez jól müködik és érzi, ahogy a Szeretet valósággal elönti, akkor tágítja a Szeretet körét, eköször saját magát lepi meg Szeretettel, aztán ha ez jól müködik és igazán szeretni tudja saját magát, akkor bevonja Szeretetkörébe egymás után a szeretteit, majd lassan a barátait, az ismeröseit, a munkahelyi kollégáit, majd az ellenségeit, az egész városát, az egész országát, az egész Földet majd az egész világmindenséget… Csodálatos gyakorlat! Megéri kipróbálni! Mert bármilyen furcsán hangzik is, a Szeretetet is lehet “edzeni” és lassan egyre nagyobb lesz a Szívünk és egyre több ember, állat, virág stb. fér belé… S akkor lassan elkezdjük valóban megérteni, megérezni, hogy mit is jelent az, hogy Szeretet.